Pókfeledő

A múltak és a megszokások korhadt kórók,

pusztán néznek a csillagos semmibe.

Olyanok, akár egy makacs tölcsérhálós pók:

letépni bőrről lehetetlen szinte.

Kezelés nélkül méregkoktél -

s gyökerezett lábba fecskendezve

lehet-e így haladni, hol fél

a jövőtiszta iram kereke?

Véltbe fagyott ragaszkodás,

hibernált testen a hideg álom,

lecsapódott nyomatok, s más

szava tényleg lehet rács a rácson?

Külső okot hiába vádol
bevillanó sebed - e pókot csak tépd!
Idősíkok kilenc lábából
először is vágd le a szabad döntést.

Így magától pereg le korhadt

 múltad nyolclábú átka,

s bontsd hálóját, hogy beleszórhasd

jelened a világba.