Álomketrec

Olykor-ketrec álomvilág,

levegőtlen, bús délibáb,

valós érintést koldulva

sikolt fel a képzet súlya:

kárörvendnek metaforák.

Mert a díszkelepcébe zárt

csodatollú életmadárt

kopasztja a túlrévedés,

mindenkinek ittléte vés

örök nyomot, oda, fel, lásd!...

Lásd, álmodó s való többé

nem ellenfél, ha ég földdé,

s föld éggé lesz, szép mértékben,

édenbe vegyül az "éljen",

s húsabb lesz a mindörökké.

Varázsvilágot nem nyirbál,

ha világvarázst is irkál

tollad, mely a csöndbe mártva

dallamot hint odaátra:

benn- s túlvilág külön nincs már...

És ha képek pirkadnak régről,

a mikor volt már-messzeségből,

emlékezz: a legnagyobb kongás

nem a látomáshiány - ne áss

mélyre, míg nem szállsz öleléstől.

Mikor teljesül a kívánságunk?

... ha csak egy halovány rejtekből sugalló szellő búg fel, fel, a kocsonyareszketeg tudatra, és félszegen rezgeti meg a vágyak eolhárfáját: "SZERETNÉM"...

... ha szeretnénk valamit vagy valakit, összpontosító fogcsikorgással, minden más kaput elzárva a megvalósulható örök pluszegyétől, pedig végtére is csupán a képzelgések macskaköves útján tipegünk - nem járhatunk sikerrel. Ekkor ugyanis egy vigéckedő, rosszmájúan huncut ördög mindig azt a színes virágcsokrot nyújtja felénk, melyet nem a természet akrilja, hanem az erőszakos göcsörtösség művi keze festett oly' szépre, és akaratnak kezdte el nevezni magát... nos, ez a félnótás figura minden egyes lenyomásnál, ami az élet áramlásával való egészséges sodródás ellen irányul, felbuktat a felszínre egy makacs kis szót: "HA".

...igen, ez a "ha" gyötrelme, és egyúttal dilemmája is, amitől a legtökéletesebb parázsjárók is összevissza hólyagoztatják sikolyukat, és ami a "de"-ből sarjadó sárkányfej... konkrétabban szólva pedig nem más, mint kétkedés önmagunk sikerében, amit az álmokkal való fogócskával igyekszünk ellensúlyozni.  A "mi lesz ha" mindig akadálya a kibontakozónak, ami - bárhogy sül is el a próbálkozás nemes puskája - mindenképpen jobb, mint várni a sült galambot, vagy éppen különös kegyetlenséggel megsütni azt a galambot. Hiszen az ellenkezőjét is tehetjük: csak tapasztalunk, és még a törekvés sincs meg bennünk saját helyzeteink, életünk kalligráftollal való megformálására, így  a macskakaparás mindennapjaiba süppedünk.
És aztán gyakran, a befejezetlen, őrlő, lélekrongyoló dolgok láttán, mit helytelen, végleteken evickélő hozzáállásunk okozott, feltesszük a kérdést: " Mi volt EZ?"

... és ez a bizonyos "ez" az, ami teljesülhetett volna - és mégsem. Talán úgy tűnt, minden működik, egy pillanatra még a gyűlölet és a szeretet egyszerű érzése is felolvadt valami magasabb egységben, hol már a határok holt fogalmak, s keringőjük sziluettje felderengett a remegő csillagokban; minden lila színben pompázott, valószínűtlenül egybeilleszkedtek a rezdülések- és aztán mégsem. A célelőttesben már-már győztesnek éreztük magunkat, az az érzés, ami a mindenkori helyezettnek kijár, részegültséggel itatott át, aztán egy oszlop került a képbe, mellyel találkozott a fejünk. Majd később csak az járt eszünkben: "Mi lenne, ha mégis TELJESÜLNE?"

... ekkor már szinte megbabonáz a kudarc, és még többre sarkall: a csakazértis és a csakazértse legszerencsésebb találkozása ez.
Az, hogy valóban teljesül-e kívánságunk, nem egy-, és nem is kéttényezős folyamat, és csak csendben összekulcsolt drukkujjakkal szoríthatunk Ikaruszért, hogy sikerüljön neki mégiscsak célja. Azonban ennek sok értelme nincs: az az Ikarusz  már régen nem ugyanaz az Ikarusz. Mint ahogy mi sem.
"Szeretném, ha ez teljesülne" - elég csak ezt kimondani minden elalvás előtt, halk óhajmagvakat önmagunkban elültetve, hogy aztán kikelhessen belőlünk a jövő.
És ha ez az "ez" mégsem teljesül, más, örökérvényűbb "ez" után kell nézni, hiszen az egyetlen "ez", ami biztosan teljesül, és amit széttárt karokkal, megbékélten, mindig szívesen fogadunk az nem lehet más, mint a legizgalmasabb beteljesülő: a bármi.

Villanások

1.

Szépségbe ájult szavak.

2.

Vízbe fúló tűz utolsó mozdulata.

3.

Búgó fülkagyló.

4.

Letört csőr fiókakönnye.

5.

Metaharkály.

6.

Hárfahártya.

7.

Évtízezrednyi gondolat.

8.

Tömegbőr és egyéncsont.

9.

Gyürkélt papír fájdalma.

10.

Hegpurgatórium.

11.

Gyöngyöző homlokú kagylók.

12.

Hurrikántölcsérben a derűfagylalt.

13. 

Pompák rongylelke.

14.

Körforgástengely.

15. 

Förmeddő.

 16.

Éjterápia.

17. 

Holdtest.

18.

Az űrecsetre csöppenő festék.

19.

Sivárvány.

A Forróság ellenében

Nézd, ahogy mosolyognak rád a
holdasan hűs árnyak!...
Szökőkút cseppje nyújtja kezét
a rút szikrázásnak...
Oltaná, ahogy hártyafinom felhők
takarják el Napot,
de túlkevély kacaját a túlfénynek
nem kell most hallanod;
mert forrongó tőrével tépné át
azt, mi füled húrján túlhalad,
majd egy hallhatatlan robbanással
locsolná fel apály-arcodat.