A tudás kezdete

Mit tudhatok,

az a végtelenig nem ér fel,

Mit tudhatok,

az a perc csikkjében ég el,

Mit tudhatok,

az lecsepereg az elme ablakáról,

Mit tudhatok,

az az idők kezdete,

mi végig elszámol.

Mit tudok,

több mint a jéghegy koronája,

Mit tudok,

lenyúl a gyűrtnek hitt csodákba,

Mit tudok,

hogy nem tudhatok szépség-teljességében mindent,

Mit tudok,

a semmi addig halott,

míg a káosz csak a "nincs rend"...

Tudom a rejtett gőz-illatok

pulzáló füstjének színét,

Tudom, hogy szemem, e pilla-tok

a vak valóságtól kivéd,

Tudom, hogyan rezonál az egyetlen

bőr misztikus ritmusa, 

Tudom, hogy miért is létezik nyelvem

s abban a szó- s íztusa;

Mert nincs senki e roppant sejtelmű térképen,

ki ne tudná akár egy szeletét is kincseknek,

Nem akarom tudni, hol kezdődik légzésem,

és hogy hol kezdődik  a Tied.

Szélvarázs

Fényforgácsok zsenge illatát susogja a lombkorona,
íriszbe mosódnak képek, csak a szélnek van körvonala - 
Ő az, ki titkok kehelyneszét mézellő bölcsességgé érleli,
ódon éjek tintájából az első hajnal lapjára lépve ki.
Ő az, ki súlyokat cipel, s játszi lebbenéssel
a legmélyebb gödörből a legszebb égig ér fel;
Ő az, ki leheletével fülekbe súg minden szeretleket,
Ő az, ki által megvalósítok, nem csupán illón kergetek.
Ő az, ki gyökerestől fejlő-serkentő gondot kicsavar,
Ő az, ki kavar csodákat, falevél-trónon Ő az angyal,
Ő az, ki a hamvakat az örökkévalóság selyemködébe hordja,
Ő a hulló elmúlás, de elmúlás hullása is: lelkek körforgója;
Ő az, ki nélkül a tenger nem hullámzana: dermedne víztükör,
Ő az, ki nélkül mozgás sem lenne: papírszárny sem röpülhetne föl,
Ő a libegés, Ő a rugó, Ő a varázs, Ő az Ér  - Ő, a Szél...
Ősszívet markoló érzések irányába a Vándor hazatér.

Címszavakat variálni

Címszavakban írott-e az élet?

Álmok és átkok, fények és kérgek.

Sziromszálló messziségbe mosódik mind,

a belső hömpölyög, épphogy olvad a kint...

Maszkok mocsarába süllyed bele a látszathajó - 

álmos a valóság, horkolása alig hallható.

Nem folyik arca egybe éjszakáknak és hajnaloknak.

Mégis, e lezáratlan igézetnél van-e szebb holnap?

Ez a be nem fejezett, el nem feledett élet

mindent elrabolt az öröktől, ezért oly féltett.

Csontok kérges fénye - és maszkok álomátka -

variáld tetszés szerint rá a valóságra.