Álmok és átkok, fények és kérgek.
Sziromszálló messziségbe mosódik mind,
a belső hömpölyög, épphogy olvad a kint...
Maszkok mocsarába süllyed bele a látszathajó -
álmos a valóság, horkolása alig hallható.
Nem folyik arca egybe éjszakáknak és hajnaloknak.
Mégis, e lezáratlan igézetnél van-e szebb holnap?
Ez a be nem fejezett, el nem feledett élet
mindent elrabolt az öröktől, ezért oly féltett.
Csontok kérges fénye - és maszkok álomátka -
variáld tetszés szerint rá a valóságra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése