Mennyi
kínpontját vetíti szélesvászonra
a jelen...
Égszemekbe már csak
egy-egy szem néz.
A főbábok azt
rántják magukkal,
akit földbe gyökereztetni
egyébként sem nehéz;
Pislákolnak még
álcsillagok az áléjszakában,
Közelgő
kollapszusok előtt még
mindenki teszi dolgát, néha lázban,
néha még el is hiszik,
úgy kell érezni, ahogy kijelölték;
Az összeomlás késik, talán
el se kell hogy jöjjön,
Mégis
felhevül
az egyéniség repedéseiből
felszökő víz.
Üvölt ez a víz,
Jöjjön hát, jöjjön?
Prehistorikus szellők,
inkább Ti jöjjetek, bújjatok elő!
Eredendő bűnhitből sarjadó
pusztítók paradicsoma
ez a zűrzavar: ez a rend.
Elég az ikonokból!
Az újkáosz fogalma: rendező erő,
belső tartás,
jóságoszlop.
Prehistorikus szellők, gyertek,
fújjátok ki magatok,
Lélegezzétek be a teret!
Lélegezzétek ki az elmúlt,
bomlatag bálványok alatt
meghajló ezredéveket!
Erekbe repüljetek,
legyen hatásotok azokra, akik
csak szenvedtetés által éreznek
többet, mint egy fabot;
Ne osszatok,
Ne szorozzatok,
Inkább döntsétek le azt,
ami korhatag csökönyösséggel
még áll,
A győztes, a
sikeres ezentúl
ne
a kegyetlenségi viadal
nyertese legyen.
Önnön határait győzze le mindenki.
És minden életoltó
agyi és kézi mozdulat előtt
zuhanj a pusztítani vágyók vállára,
mint behemót bűntudat-kő,
Csiholj lelkiismeretet ott,
ahol olyat nem fejlesztettek ki,
parazsa borítsa
a lesújtani készülők mellkasát.
Köhögjenek fel hamut a botelmék,
és ízleljék meg kipárolgásuk.
Ha változásuk csodája létezhet...
Szándék-árnyékuk egykönnyen
nem ereszti őket,
múltjuk vésője minden
jótettük falán átjut.
Mutasd meg a szemeknek
a tekintély füstje mögött
kuporgó kis lényt,
sőt,
ne a kicsi:
a Nagy legyen
a Lekacagnivaló!
Az ormótlan,
imázs vaktudatában megrekedt,
önelégültségben visszamaradott,
sekélyes, szipolyozásban fuvalkodó
Nagyságok kora
alkonyulófélben,
Míg az igazi nagyság
színre lép lassan.
Az igazi nagyság belülről kihajtó.
A 'miért' kérdése legyen végre alaphangzó,
a tartalom mindenekelőtt;
És hallják meg odabentről:
Magát emelheti csak a bukott,
mint mindenki:
mint bárki, aki felnő;
És adj szavakat,
szavakhoz ihletet
egy születő szótár hasábtörésein –,
Épp történsz,
vénséges vagy: Te, ím'
most kélsz,
tántorgó
lőréseken
túl.
Prehistorikus tiszta lap.
Varázslatos eljövő!
Megmutatod magad
zajló, csendelőtti pillanatokban.
Hát itt is vagy.