Ha a gyomrodban zokogás támadna,
nevess egy filmfelvételre.
Ha az éter az éterbe áradva
tisztább hamvakat szemlélne, –
Ott látna minket.
Nem a kancsóból öntött
süvöltő Nincs-et,
nem egy cserepet,
mi fölött
nincsenek
kék rózsa-kincsek.
Van jele,
van perce
a végleges
szárnyvesztésnek,
de annak
nincs,
hogyan tapad
át a Mostba,
ami szép lehetett
volna,
és nem lett.
Szólj,
honnan és hova szórjam
a pödört
levelet,
amiből fekete
csíkot húzok;
szólj, ha
már nem fájna,
ha
olykor-olykor túlzok.
Nevess fel
bennem,
ha zokogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése