ki a lomboknak énekelt

ki a lomboknak énekelt
a legelső hajnal előtt
ő ki a legszebb éjre lelt
világa azóta felnőtt

volt remény hulló levelek
nem féltek tűnni egészbe
mára zsibbasztó zörej lett
lehet ez végek zenéje

ki a lomboknak énekelt
hadd legyen dús élet fája
itt van vagy égi útra kelt
hogy a menny kulcsát elássa

képmásait bolyongásba
sújtva vagy ösvényt mutatva
él ő holott a hit árva
körbeölel majd a haza

ki a lomboknak énekelt
úgyis megtalálod dalod
ágak között itt most érzed
mert örökre elhallgatott

/Kányádi Sándor emlékére/

2018.

A 'nem úgy volt' dala

Az, mi volt, mi mart, mi fájt,
mi rögökbe torkollt, mi volt,
mi port kevert, mi rombolt,
mi lehetett volna,
mintha mégsem szólna,
nem egészen úgy volt...

Távoli légvár csak, mi világ,
mi lett, mi messzi sziluett,
mi zúz, mi nyúz, mi húz lefelé,
mi a sajduló Sohasem,
mi a hol volt, mi a hol nem,
mi lelken folt, mi meghurcolt:

nem úgy van, ó, tudom már, nem!

Mert kocsonyaként reszket,
mi élet, mi képzet, mi szép,
vagy széttépett lett, reszket,
ázva hiába kergeted
az illanót, a pirkadót;
ne hidd bánatodnak a valót,
mert a valós úgyis a Lehet.

2015.

Héliumhalmazok

Éjszaka kékesbársony füvén
harmatpettyek ők, a csillagok.
"Miről képzelegsz, azok csupán
hidrogén s héliumhalmazok."

Univerzum tágas tükrében
pillanthatod önmagad.
"Habár szépen hangzó idea,
attól kettő más marad."

Tünékenység lila pelyhű árnyain
elreppen a Pillangó-köd.
"Miről hablatyolsz, az vörös porfelhő,
mely csillagfényt alkot és föd."

Ikerfények képmása vetül
a kettébontott, sóvár világra.
" Ez csak két egymást vonzó csillag,
nem holmi lelkek energiája."

Éjjelek szőlőcukra élénkíti
azt, mi ihletből fölbolygó.
" Nem igaz, hiszen a Hold igazából
hideg, lelketlen kőgolyó!"

Művészet roppant zongoráján
felcsendül a tudomány dallama.
"Higgy, amit akarsz, hinni neked
úgyis száz év múlva fognak, s nem ma."

2014.