Akárhogy is, ez az ügy kiemelten alkalmas arra, hogy a két nemet a végletekig polarizálja, ugyanakkor ezúttal fordított előjellel.
Ez az emberiség két legnagyobb csoportja, ezért ez a téma megragadja a figyelmet, eléréssel gyarapodik.
Ha nem zárjuk le pusztán technikailag a témához kapcsolódó videóözönt, ideje megvizsgálni a korszellemet egy keveset emlegetett szemszögből.
Az egyik oldalon a kegyetlenség sokként ható hitetlenkedése, a másikon a degenerált ridegség addig kétséges reménytelensége szilárdulhat meg.
Az egyik, a körbenforgásában kifáradt nem az extrémitás által kap motivációt, a másik nem kibont, elemez, kérdez és szellemi forradalom elindítója is lehet.
Az egyik, a mindig gyorsan záró gondolkodású valami újat érez, mivel neme bebetonozott alkalmassága, teljesítménye miatt a kritikai gondolkodás ezen a ponton puszta szeszéllyé minősülne, és mivel identitása tartóoszlopa számára a nem, így a lényeget ismét fatális módon véti el.
Jogosultságtudata létkérdés szemszögébe szűkül - ez a létre irányuló ősfélelmének manipulálásával történhet meg. Ha folytatja körbenforgását, az továbbra is arra ösztönzi, hogy gyorsan, szervezetten lehessen képes fellépést elindítani a társadalomban.
"Amíg lehet."
"Ha én a nemem vagyok, és ez az ártatlan férfi bűnös, akkor nem a rendszer, hanem én is bűnös lennék. Én viszont vállalom a felelősséget a jó, a helyes, az igaz rendszerért, ami engem megtart! Az igazságtalanul megvádolt bánatosok, de a joghézagok nevében is! Ha kell, embertelen módszerekkel, ahogy ez az úgynevezett Jó Anya is tette... Neki mindent szabad? Na vajon, miért? Igazam jele az, hogy nyávognak most is egyre hangosabban...NEM HALLOM A SAJÁT GONDOLATAIMAT TŐLÜK.
És soknak tényleg van macskája.
Ez már megmutatja, ebben minden logikus emberi lény egyet kell értsen, hogy nem méltók a szabadságra. Védik azt a...Aki nem méltó arra, hogy az élet forrása legyen. Vissza kell vennünk, ami a miénk...a jogot! Az élni hagyás jogát! Egy kérdésem van a kétkedőkhöz: EZEK után a patriarchátus itt van velünk, a szobában?
...Elvégre a Nagy Eszméért megéri küzdeni, ezek pedig még ebben is hasonlíthatnak ránk, vagyis félelmünkre?! Ezt nem szabad hagyni."
A küzdelem villogó, de végül zöld utat kapó újvilág-harcosnak útja után a győztes mámorában engedheti el magát teljes valójában.
Hogy ezúttal mivé öndeterminálja magát az ártatlanság vélelmét foggal-körömmel védő nem, mint kollektív sokféleség, az továbbra is egyéni felelősségben vizsgálható az egyes esetek szintjén.
Itt van a lehetőség, hogy a köznapi apró érzelmi kérdések navigálásából felrázó hirtelen zuhanó nő képe megállítsa, és ennek érzését ezúttal ne a gyűlöletre kijelölt feleken csapja le, hanem kitekintsen a függöny mögül, és azokat kérdezze, akik e képeket neki mutatják, és MILYEN tálalásban?
Így fog kijutni ő is a pusztító, mindig horrorra kifutó történelem körbenforgásából.
Ez volna a szintlépés, túl a nagybetűs Gonoszokon.
"Amíg lehet."
A szellemi gyengeségcímke mindig ott lebeg a másik nem fölött, nehogy elfelejtse: ha egyszer elbizonytalanodna, és elfelejtené, hát lecsap rá. Így egy-egy virtuális agresszív rohamra már immúnissá válik, elhagyva a köznapi, apró sértődéseket, amelyek teljes egészében feltárulhat a következőkben, hogy az alapvető tisztelet emberszámba vétel igénye nem lehet kérdés. Feltéve, ha egy társadalomban élünk.
Ez az egy eset pedig, ami már-már hihetetlenül amatőr, de szimbolikájában kulturális kódok sokoldalú forrása lehet, és olcsó színdarab szintre zülleszti az elképzelhetetlen tragédia és az infernalitás már halványan megdöbbentő találkozását, kitűnik a rövid videók zsibbasztó kavalkádjából.
Ha a történelem körbenforgó fele, az egyik marad a kijelölt helyén, akár hamis vádas hullámot is gerjeszthet. Az ennek gerjesztésére egy kapaszkodókat kereső, frusztrációtól fűtött, egyszerűsített világnézetekre kapható tömeg lehet alkalmas csak.
Az ehhez a körhöz a valamennyire is tekintélykövető, azaz az intézmények megbízhatóságára építő, stratégiai, eddig józan, logikus felfogásúnak tartott körök fognak húzni inkább. Maga a világkép, amely erre a logikára épül kizárólag, a többit ignorálja és becsmérli, erősen megrendühet.
Ez a megosztás alkalmas lehet arra, hogy tesztelje, így végül KIKÖVETELJE az intézmények iránti vakbizalmat és a puszta érzelgősség és puszta ténykérdés vitájára redukálja azt, a humánum vizsgáztatásának tüntetve fel.
Alkalmas lehet továbbá minden újkori fejlődés hamis ábránddá való visszafokozása, úgy mint női jogok, általános szólásszabadság, mentális egészség, alternatív utak, egyszeri tekintetek keresetlen találkozása, szépművészet - a sort lehetne még folytatni.
De ez még mindig javarészt a DIGITÁLIS térben élénk, ami viszont alkalmas arra, hogy levezesse és megörökítse a preinformációs korban fizikai szinten tomboló harcokat, és ott is maradjon.
De lehet, ez csak leírás, és a felületek urai dörzsölgetik kezük csupán.
Hitelességük presztízse mindegy is, ha a felhasználók végzik dolgukat, a teljes szennyvízkészlet a rendelkezésükre áll, locsolgatják is örömmel, akik úgy érzik, ez a helyes.
Az lesz a leghiteltelenebb, akire a rendszer a legszabadosabban enged locsolni.
És ki akarna arra az oldalra kerülni?
Nem kötelező azt hinni, hogy a dörzsöltek tüzet gerjeszthetnek.
Nem kötelező most sem hinni, hogy egyáltalán szikrára kaphat bármi.
Ahhoz emberek is kellenek, mégpedig igaziak, a valóra vált világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése