Önirodalom

Ledobom a kollektivitás ismert láncát.

Fel-fel szirének! Még újabb mítoszok kellenek. Mert ööö...

Minden történet forrása általánosság.

Hogy is lehetne élő, ha régiben elhelyezhető? 

 

Őrzöm magam égve, hamvas képzelettel.

Őrzöm helyzetek nyers, kedves nyilallását.

Eldobok, levágok, felfejtek. "Ébredj fel!"

Meg is lepem az Egyén kitakart álmát.

 

Mindegy, ki mondja, ha van lényeg: ihlető tartalom.

A kárörömöt lenevetem, eldobható: holmi.

A Megaláz Hatóság nem létezik. Csak laphalom,

melynek leírhatóságát hiszik a félők. Hogy mi?

 

Írom magam. Épp öndeterminálok:

csodálat, szánalom, közöny nem kísért.

Maradok maszületett sokatlátott.

Tükröm ép akkor is, ha senki sem ért.