Koldul a napkelte kósza holdfillért.
Könnyekben pereg le az éj tünékeny élete.
És én mélán csak azt kérdezem: miért?...
Miért éhezik minden napom új történetre?
Mert a hajnalokból felsugalló érzetverdesések
minden szálló perccel más mesét komponálnak.
De ahogy az egyre változó szemébe belenézek:
ott egyszerre Téged mint állandót meglátlak.
Konstans varázslat, nem múló vagy, véghetetlen:
számok és betűk összeparázsló álma.
Nincs többé e világon semmi értelmetlen,
csak mély rend, igazság, nézésedbe zárva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése