A Kérdéshez

Fenséges kérdésfeltevés!
Te tudod egyedül,
a Válasz csupán megálló.
Lényeged több, mint a sok,
kevesebb, mint kevés.
Mennyiségen túli vagy!
Minőségek minősége:
minősíthetetlen vagy!

Sablonrepedésekből
ékkövülő nyers Ismeret, 
inspi és ráció.

A sípoló 's' betűsöket,
a feszélyes 'sz'-eseket,
a rebegő 'r'-eseket,
a kikristályosodottat
szótagonként kimondókat,
's a gondolatittas, sommás
szószeszben böszmélkedőket:
a beszédszorongókat
bírod fergeteges
igazad kiáramoltatására.
Emellett
a szüntelen pergedező nyelvek
hegyére Te vagy az,
ki torpanást hint.

Világnézet-sebekre gézet
kötő amorf körvonal:
Te vagy.
Tényleg Te vagy az?

A végtelenség tiszteletének jegyében
a markoló-nyomorgató kezekből
suhintásod által hull
el a gyeplő...
Ismeret vagy! 
Te, Kérdés! Feltevésed igénye!
Várakoztatásból, unalom
tébolyából kibomló
új járatlanok
igéje.

Keretenkívüliségeskedéseidért:
önmagadból, önmagadért
tömegek egyes elemei
– az egyéniségek –
felfedeznek vajon,
vagy kell, hogy fejekbe szállj?
Mielőtt a szögletek, a pontok,
a felkiáltójelek
a levegőt végleg kiszorítják
abból, ami nyílásra termett,
öröktől kerek,
ami sóvár szemekbe váj?

Negyedik út vagy te.
Bemerevedettek, és
valamivé válni vágyók
árkaiban dagonyázó, önámító
hamisközepekre tekintesz.
Kevesen hallanak még.
Hogy nem ismerhetlek
teljes egészében: ajándék.

Mindig csak egy
doboz választ bontogatva
mind újabb döbbenet,
és
gennyárnyalat
szikkasztja arcvonásokat –
Meglátnak még ebben az életben
többen is Téged?

Mit ér a válasz, ha csupán
eszköz a kérdés?

A dogma él és virul. Még hova kárhozhat?