Képzeld el,
hogy van benned szeretet.
Képzeld el,
hogy belső mércéd etet, nem a Tett,
Képzeld el, hogy a tett
érdeknélküli jótett is lehet.
Képzeld el,
hogy gyűlölsz csak, és nem lenézel.
Képzelj szikrát,
minek oltása nem szomjad, képzelj
el egy alakot,
aki az utolsó pillanatokban
fogja kezed. "Ki vagy Te?"
Hallod?
Látod? Tiszta levegőjét szagolod?
Ki vagy te? –
Képzeld el, hogy ezt
önmagadtól kérdezed.
Míg nem késő,
börtönhéjadat törd át,
elméd kivetüléséből ébredj meg.
Te,
öndetermináló jellemfogyatékos,
szipolyozásban szabad,
mindig jóllakott, oktalan önhitt,
sosem kíváncsi,
legostobább okos,
vérvigyort szivárgó, önfeledt tipró,
világot ledöntő,
kimérten rángatózó szobor.
Mélyen tiszteletlen,
tiszteletostorozó
Élőhalott!
Végre élőként
szüless meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése