Lehet, pislákoló minden egyes holnap,
és vagyunk csak képlékeny, bóklászó testek,
minket mindig más és más ragyogás mozgat,
és másként vájnak és éltetnek a sebek;
Homályos téltestünk más márciust lát,
mikor milyen zsigereket ér a fény,
csak álljuk vadul, s bírjuk e hullámzást…
Tengerünknek ringató, kósza felszínén.
Lehet, csak átjárnak rajtunk a lelkek,
kísértetházak vagyunk valahol,
az egyetlen, ami elrendeltetett,
az báblétünkön mégis túlhatol:
talán mégis van, mi iránytrükköt lehel
a világ gémberedett végtagjaiba.
A bűvész tudja előre, mi lesz a csel,
de rejtve rezgeti száz szeszélyes szikra…
2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése