Nekünk egy szó a többlet záloga,
manapság az árnyaltság elszállt –
mondd, hova?
Nem némulunk el többé,
de nem is leszünk nagyhangúk
soha.
Néhol tűnünk értetlennek,
holott mindent értve,
bennünk szempontszázak
ébrednek.
Nekünk a felhők nem puszta párák,
annál inkább kibontható
égjelek;
Ha meghalljuk a szót: szellem,
kérdőjelet teszünk mellé:
pontosan milyen?
És a logosz is szerteágazó,
a homály sok színét adja nekünk,
egyet gondol csak a kincstelen.
Idegen táj számunkra
a túlsarkított világkép,
míg zsongató melegség
a keretből kilépő ajándék.
Fény és éj a minden,
de miképp és milyen
az a sugár és az az árnyék?
Ok és okozat mélyebb annál,
mint hogy összemosni
gyökért a lombbal lehessen.
Párhuzam vagy ez utóbbi
a tudottabb? …érthetetlen…
Miért is egy értelem trónol ott,
hol felfedezetlen még a lobogás
milliárd arca, az igazi,
a kongatott Ok?
Minden csak egy vélemény,
minden csillag égremény:
titkolja és felfedi,
lesznek-e még holnapok…
2018.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése