Ezen már az idézőjel sem segít.
Még termelődik humorsav,
még éppen emészthető.
Az idealizmus i-je ponttal született,
és nem hitte magát felnőtt meseként –
úgy döntött, pontos marad.
De ébresztő!
A brutalitás bokrai között ökölként reszket
a gipszbe öntött egyéncsíra.
Ma zászlaját, holnap piszkos plédjét rázza.
Vigyáztatók és vigyázók
sorvatag karneválja ez.
Elemi tiszteletből
kegykérdés tákolható:
választ a kérdéseket lenevetőktől
súlyos esdekléssel várva
a kétlábon járó, (inkább körben forgó)
beszélő szarvak
hosszúra nyúlt korszaka él (sosem virult).
Meddig, hahó?
Öndetermináció fogalma, hol vagy?
Az emberek egyre csak hajolnak, hajolnak,
hisznek a szemnek, de csak körvonalaknak,
mit ér az értékrend,
ha a 'nincsenek határok' határtalanná lett?
Mindenütt a nyersek, a végérvényesítők.
És a tenyerükből evő bál-lázadók...
Mindenütt emészthetetlen konzervek.
Azzá lettek, amit csak megettek
az átalakulhatók.
Terep- vagy épp ezerszín
dobozban állandók.
Pórusaimból szivárognak az idézőjelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése