I.
Dobol a félelem. Ketyeg az időtlenség...
Eszik az élelem. Már lesz a "jaj, ne még".
Dobog az ész. Fordítva szeretlek.
Lobog a víz. A hívő eretnek.
Alapvető a más. A sebek oly szépek...
Hiányt ölel a társ. Felhő egyre mélyebb.
Métely igéz. A búcsúcsók száraz.
Kétely-világ. Semmik közül válassz!
A vers felszínes. A napfény fekete.
Minden lét rímes. Révbe ér remete.
Vagy Te az. Amivé tettek mások.
Fagy forrong. Jegesek érzéstáncok.
Ok csak az okozat. Ébren van a nyomor.
A halál bohózat. A kacagás komor.
Világ igaz s teljes. Jó felé halad...
Kiált az igazság. Megbízható vagy.
II.
Tárgyban a tér. Rettegő racionalitás...
Tüzes halkság. Fellengző föld alá bujdosás.
Fortyogó a szelíd szó. Csak a nyersek szeretnek.
Naiv nézet a romló. Patyolatszív- eretnek.
Alapvető a más. Normabontó igézet.
Hiányt ölel a társ. Égdarab egyre mélyebb.
A jelen réved. A búcsúcsók száraz.
Holt lehetőség. Rosszak közül válassz!
Négy fal. Nyomorúság szabad ég alatt.
Magány. Jó szó fillérért hajló alak.
Tehetség-pecsét. A kisember leértékelt lángelme.
Kunyhó: palota. A palota putri, ha ürít jellemre.
Békesség. Szellembe épült csaták.
Érdes lég. Az érvtelen nyila lágy.
Kell a nagy törés. Kibomló zártság, rom-panoráma.
Mert van igazság. Alanyi jog visszaszáll a Tárgyra.
2016-2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése