A képzelet kapuja nyitva maradt.
Más a semmitmondó, mint az álmodó.
Egyiket őrzi a tömeg, másikat lakat.
Melyik egyik, mely másik, (nem) változó.
*
Vannak világra zúdított bömbölések,
s vannak a szerényen tűrt szoborsebek.
Hogy jobban majd melyiktől köhög a lélek? -
Ordító és elfojtó markol kezet.
*
Sivár csinnadratta. És a kizsákmázolás.
Érzés már nincs - halott bent az öreg kisdiák.
Borzadt vad először agancsával árkot ás.
Hálásan kacagnak falakon a trófeák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése