Érezted már, ahogy ismét fölzuhogott,
erek útján tovább és tovább?
Akár unott vulkán, újra úgy forrongott,
a véred, a vörhenyes csodád...
Mindennap-mocsáron túlcsilingelő,
szabad szíj, mindeneden végigér,
lüktet belőled szava, s mint levegő,
két halál között hűen elkísér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése