2025. december 14., vasárnap

Posztanyokaliptikus utópia

...Nehezen lehet elképzelni megrendítőbb pillanatot annál, mint amikor az emberiség azon fele, amelyik úrnak hívatja magát, egy leigázó ünnepély során nosztalgikus tűzrakás köré gyűlve kitolhatja végre legmosdatlanabb részéből felsőbbrendűsége fabarna keresztjét, és lehet csupán egy a tömegszellem bús-néma, linkküldő arcai közül.

Ez nem csak merengés. Ez férfimerengés!

Nők nélkül csak a levegőt lehet harapni.

Vezetők előtti hasra esés nélkül pedig nincs értelme a szent hierarchiának. Ez tisztelet, úgynevezett férfimódra.

...Hölgyeim és Macskáim!

Valahol, messze, a szadista szerzetesek új földjén a legbüszkébb nyárspolgároknak, azaz a Fény Kanjainak is szüksége van egy kis kobaksimogatásra.

Meg is kapják azt a felettes énjüktől!

Meghajolni muszáj nekik, csak így lehet és lehetett mindig is épp úgy taposni lefelé, ahogy az ki lett adva.

Csak most jöhetett el az idő, hogy az ősrégen kifejlődött koponyákon pihenő Főszolgák (nagyurak) negyvenhetes-negyvennyolcas lábát a Fénykanok... tegezhetik végre!

A tiszteletadás eme férfias módjától a nagyurak talpa is másképpen szaglik. Ez transzcendens hímillat, holt anyag, komisz vágyalak ide nem kígyózhat be.


Ezt az égi, magas-jangú, csupafény férfikipárolgást a győzelmi ünnepélyt megelőzően már csak néhány helyen lehetett érezni. Gyóntatófülkék, kocsmák és minden bokor őrizte csak ezt az izzatag illatot, mielőtt meg nem elégelték volna, hogy nem csak ők léteznek, és űztek távoli helyekre mindenkit, akivel nem lehetnek olyanok, mint két tojás.


"A ne'ők mikor értenék meg az Eszmét? –  töpreng fel az egyik – az eredendő zoknibűnt is ők követték el! Megérdemeltek mindent, amit kaptak tőlünk..." – rúgja ki a szavakat szőrrel körbeölelt szájából egy férfi.

A talpalávalót hangzatos kandalok adják a nőmentes aranysziget égisze alatt.

Talp alá is való az eszményi hímhomlok: szövevényes tekervények lakják, méltó helyet kapva abban a megtermett tokban. Mozgalmas dolgok zajlottak, és fognak is zajlani abban!

Már-már a vésetek is kővé válnak ott... Ahonnan a teremtő értelem kél.

Azaz megsemmisít.

...És midőn a talp általi fejmasszázst követő térdcsók-szeánszra kerülne sor, halljuk azt is, ahogy az önmaguktól meghatott, észittas szemekbe hirtelen egy új kérdés könnye szökik:

"Ki legyen a következő?"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése