A Morál Fája felett

Puha ujjaival senki nem masszírozhatná hatékonyabban a Hatalom hátát, mint Irigyszín Napsugár és nyájas követői. Ők tudják, mi fán terem az Erkölcs. Éppen ezért, ha valaki kisbetűvel írja e Fennkölt fogalmat, egy emberként tódulnak a Morál Fája elé, hogy lerázzák az összes zombiszín gyümölcsöt.

A taposokratikus társadalmi berendezkedésben a ranglétra alján való elhelyezkedés senkit nem tesz automatikusan tisztánlátó, erős jellemmé. Sok esetben ezek az emberek is az úgynevezett kisebb ellenállás elvét követve próbálnak erőt megélni azok ellen, akik az ellenvélemény jellegzetes szagát árasztják. Ha a szimatuk nem csal, akkor csalnak ők maguk: a kritikai észrevételek, ellenvetések megfogalmazóinak arcképére vérszínű sprét fújnak, gondosan elkenik, majd piros mutatóujjuk felmutatva panaszolják ínségüket: "Nézzétek. Seb!"

Az eredetileg súllyal és érvénnyel bíró negatív fogalmak tájain ezek a vérengző fenékvadak olyan gyorsan, olyan ütemesen trappolnak át, hogy az a Trónolókhoz is felhallatszik.

A társadalom erkölcsi krémjei, a felsőbbrendű ficegők ilyenkor felülnek, fülelnek, majd elégedetten visszadőlnek, folytatva hasuk süttetését.

Akik odalent az arcpirítás igéit lelkesen hirdetik, minden eseményt a védtelenség, a megmásíthatatlan helyzetű kiszolgáltatottság szemüvegén keresztül néznek.

Azonban egyetlen trónoló ellen nem lépnének fel olyan vehemenciával, mint azzal a társukkal szemben, aki ellen a fellépés vélhetően nem jár különösebb imázs-slankító következménnyel.

Fontos számukra a stílus, a szóhasználat: egy baltás támadó méltósága ugyanolyan fontos, mint egy állatmenhely-önkéntesé. Nemcsak vallják: tudják, hogy a kecses megfogalmazás az emberség záloga.

A személyeskedésekre való kihegyezettségbe néha beletompulnak, és durvább minősítésekkel illetik a nem elég nyájas megszólalót, mint azt, akinek cselekedete ellen eredetileg felszólaltak.

Mivel sosincsenek egyedül, minden "Ez egy senki"-re és minden "Ne dehumanizáljuk a darabolót!"-ra jut száz-kétszázezer helyeslő hang.

Ha nincs jobb dolguk és eszközük a kritikai szemlélet feltrancsírozására, a szipogva harapók, ezek a megszállott sebnyalogatók mozgósításba kezdenek, és nemességük teljes tudatában esnek neki egy-egy kereten kívülinek. 

Levegőjüket a vérszínű spré, sopánkodásaikat a "Kussolj!" és a "Csendesebben kussoltass!" skandálása teszi teljessé.