Igaz, most nem ő töltődik, hanem az a bizonyos koszveder. Mimikája egészen torz lett. Olyan, akárcsak a masszírozás: kellemetlen és gyönyörteljes egyúttal.
Majd ülését berekesztette, bősz törlések közepette.
Végül felállt és lehúzta. Egy pillanat... és i...nem!! Ez nem lehet! Még ott is van egy kis darabka, te jó... Verejtéke gyöngyeit igazzá csiszolta a tudat: még senki sem jött ki félig elvégzett munkával ebből a börtönhelyiségből.
Egyszerre csendes csobogás hangja és szappan illata vegyült a levegőbe.
Tisztult tőle a kéz is, és valami kerek dolog.
Fellélegzett, mikor végzett végre a dolgával.
Az igazat megvallva sosem szerette ezt a régi típusú, spirálos, állítható lámpabúrát tisztogatni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése