A metál a különcök zenéje.
Azon különcöké, akiken nem feltétlenül látszik, hogy különcök lennének. Vadsága a szív vadsága, nem a nyers ösztönöké. Kibújni ruhájából tetszőleges, kinőni belsejét lehetetlen: fel kell nőni hozzá.
A metál a forróság, ami felhevíti a mélybe hűlt álmokat.
A metál a jég birodalma, a fantáziáé, a misztikumé. Ágbogas igazságokra való rádöbbenés első mozgatója. A szorongást oldja, a feszültséget teremti: ellentéteket old fel.
Úgy is mondhatni: a bölcsészet ikertestvére. Sok-sok ágazata van, és a társadalom „fekete báránya”.
Először tökéletesen elkülönít. Ez még az éretlenség szintje.
Aztán kifordít. Ez az ellensúlyozás szintje, úton a fejlődés felé.
Végül a középponthoz segít.
Ekkor vagyunk valóban érettek befogadására.
Ha címkézzük magunkat, ha nem; és bár talán lanyhul valamennyit az életérzés első felzubogása, de sosem leszünk többé olyanok, mint ha egyszer sem éreztük volna át.
Nem feltétlen köt össze mentalitásban embereket, még akár egy alműfajon belül sem.
Mélyebb kapcsolódások viszont létrejönnek. Talán nem olyan „napvilági”, de őszinte, tiszta, és kivételes kötődés azon kevesekhez, akikkel a feloldódás létrejön.
Nem feltétlen csak lázadásban határozza meg magát: önálló utakon jár. Saját kifürkészhetetlen ösvényünk fáklyája. Szögletes világban a kerekség-keresés. Kreatív átformálása a mindennapi elárasztásnak.
Nem pusztán gondolkodni tanít: a legbelső követ segít csiholni, az már a mi döntésünk, élünk-e a tűz lehetőségével. Ő nem siettet, nem ítél. Nem kicsinyes, de nem is kerget idegenszerű ideákat céltalan. Kiapadhatatlan kút, energiát és erőt adó szárnyalás.
Tüskéket tép ki, hogy a fájdalmas gyönyörűségből megszülethessen az Egyéniség.
2018.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése