A csillagnak csak a képe csuklik el,
ahogy megtörik faágak rácsain.
A benne lakó hatás ősrégi csel -
bármily fényes, nem sugárzik rá a rím.
A csepp csupán csak a nevében csepp:
számlálhatatlan esők aláhulló gyöngye.
Mióta kiált a világ - ered,
és behálózta a tengereket örökre.
Csigavér-bölcsesség csöndjével terjed
időkacsokon a harmat vélt gyengesége,
minden egy satnya szőlő, de ha erjed,
csak akkor ébredhet rá valós erejére.
Valahol csak egy hunyorgó, csenevész pont
a Föld, és az abból kilobbanó égkék érzés,
más bolygókra mégsem idegen világ osont:
nem - arra a földre is fényt ugyanaz az ég vés.
... Egyek táncát aláfesti
valami bús, túlvilági ének.
S a társtalan rím átvedli
magát évmilliók tömegének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése