Közönybe gémberedik az életérzés:
nyár van, nyár - egy röpke összeomlás.
Kukucskál légtelve a frisshozó éjrés,
ne félj szemébe nézni - álmot láss!
*
Vagyok, nem más, mint a lánctalanság szárnyparfümös rabja,
de valamivel mégis mélyen összecsatlakoztatva.
Talán még eredőbben, mint a szabadság kergetése,
manapság a bizalom az itt élet mord meredélye?
*
Szerencse kincse csak annak csörgedezik érládikájában,
ki valaha emberektől messze csendjére talált, vágytalan.
Magány örvényéből derült középpontja hűs-selymes fényre,
s lám, máris hallatszik titkolt súlyok tetszkönnyű csevegése...
*
Lehettem volna bárki más: mégis makacs-magam
beletömörült egy formába, ami több, mint halandó.
Éppen attól lettem én örök és halhatatlan,
hogy forgandó egyedi létem, nem massza-mindenható.
*
Miért nem lettem alakban és szikrában is más?
Tán nem is lennék, ha nem ez lennék, aki vagyok!
Az ismételhetetlenné lett fakó is ragyog...
Ha hiszed, ha nem, az Egy is csak egy hasonulás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése