Honnan tudod?

Honnan tudod,

hogy kit tipor burok-

tekinteted,

nem épp most halt meg benne

a legszebb, de utolsó szó?

Honnan tudod,

hogy kit fényed unott

integetett,

holnap már nem árny lesz-e -

"Ez is kipipálva, oly jó!"

Honnan tudod,

hogy azok a súlyok,

mik csak húznak,

nem emelnek annál jobban,

ahogy leszel egyre hamvas-bölcsebb?

Honnan tudod,

hogy a végzet-szurdok

kiket hullajt

tova tőled, halálosan...

"El fogom mondani - csak legközelebb!"

Honnan tudod,

hogy ki beléd rúgott,

(vagy úgy hitted)

nem bánta-e többször, mint ahogy

te egyáltalán erre gondoltál?

Honnan tudod,

hogy a nyilván-okok,

nem mélyebbek,

a túl szép sebeidre rakott,

túl szép, hiú illatú balzsamnál?

Honnan tudod,

hogy minek elfújod

jelentőségét,

nem egy mosolytóból halászott, rád csillanó,

mély melegség-morzsa?

 Honnan tudod,

hogy ami bősz túzok

elmédben - és tép

összevissza, nem csupán egy végtelen apró,

próbatétel-bolha?

Honnan tudod,

hogy a tegnapok

mikor is fognak

újra felköhögni, bűvös arcú nosztalgiában?

"Emlékszel még rám? Vagy nem is szeretnél?"

Honnan tudod,

hogy azt tudhatod,

benned nem porhad

soha a méltóság délceg fája, míg egy légáram

könnyeden csavar ki... "Felsegítenél?"

Honnan tudod?...