Költőit hitvallok

Nem épp harapófogóval

húzom ki

betűket magamból a lapra,

tovább! - csak tovább!

harsogja 

valami földöntúli abrakadabra;

A szavak - akárcsak az Egy űrjéből

kitüsszentett, felhőzsebkendőbe

nem foglalt

csillagslájmok,

feltételeznek valami mindenségre
bocsátott,

 ősi bátorságot,

Zúgjon, zengjen, pergedezzen hát

metaforák bővérűbe izzó tánca,

ahol becsavarodik a lét borától

és láncától egek

kromoszómája,

S ujjnyomat-egyedien gőgicsél

fel egy új világ a Versben -

a 'nincs halál' tűzijátéka

tükröt ver álmos szemekben;

... fokozhatatlan földiség varázsgúzsán

egy újrába átcsomagolt újabb újrán

létesülj! sokszorozódj! minden egyes pillanatban!

mert van halál, és ha érzed, akkor leszel

halhatatlan...