Csak egy mese volt ez a világ.
Benne a legmetszőbb képek mind,
mind a szétfolyó varázsok, nem várok
a legégibb és legsárosabb érzésekre,
mert mese mind.
Mind az éjszóró csillaglások,
mind a leghajnalibb álmok, s ígéretek,
mind az indulatok s halott életek,
s mind a valóság keserű tagadása -
mind, mind mese.
Voltak rácsodálkozások, reménylők,
mindig volt a mindenre ok, inkább mint
semmitáncok, s a visszahalt feltámadások
gödréből felnyíló virág szeme
is csak egy mese.
A legnagyobb Író utolsó fejezetéhez ért.
Már csukná is be könyvét, nem habozik,
míg létté válik hirtelen vágyban a Minden...
De visszafokozódik. Csak egyet hagy valósnak:
Téged, Társam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése