Észbarna görnyedések háta mögött
suhantak serény kékségben a madarak.
Munkalélek a világba költözött,
de a világ attól még önmaga maradt;
szellemszerény teste a tájnak
nem csorbult lényegében,
a csivitelő vonulás vad,
ám épp oly észrevétlen -
inkább rejlő, de nyers pillériség,
alapja minden tornyosulónak.
Az bármily dölyfösen ítél is rég,
termő múltja nélkül nincsen Holnap.
... s a pelyhedző tollak egyre csak gyűltek,
a földön játszi takarót képezve.
"Ne fázz, a gondolat csak veszett üreg,
bennem pihen el a melegség rendje..."
Ugye leszel majd szabad az életre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése