... és megszakadt a véletlenek vonala,
a cafrangos fonalú, hűbele-valóság.
Mi valaha értelmetlen, mintha haldokolna,
mától újra élnek holtnak hitt harmóniák.
Itt minden, minden összeér és egybetér,
ha belsővé teszed, boldog lobbanás lesz tudatod,
most minden egyik a másikba belefér,
ha külsővé teszed, szikráznak rejtett kapcsolatok.
Utólag belegondolt vagy eleve összefont?
A kérdés belekáprázik a gyógyult szárnyú Térbe.
Nem kell hozzá tapasztalat, mely múltjaira bont,
csak valami mélyebb, hogy az elrendelt is megértse...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése