Mintha a november ma szebb hangpermetet szórna,
mint az élet legszebb neszébe halkult zongora;
mintha a szempárvarázsló kéknek látná
a lélekgyűjtő eget, s nem válna árnnyá
sosem
az emlékezet.
Mintha a következő pillanat vonata megállt volna,
mintha egy villanásba sűrűsödne minden élő forma;
mintha az október színes lenne, s énekelne
varjak éterhangjából születő fénylepelbe
omló hamuszín
fátyol.
Mintha a szeptember csak egy tegnapsugár lett volna,
mintha belecsilingelne a nyár gyásza a Holdba;
mintha még utoljára visszatekinthetnénk az örök mára,
de csak a zárt pillasúlyba hulló álomvakság kérne táncra -
s ébredésbe buknánk
újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése