...mert felfakadnia kár annak a költeménysebnek,
mi örökkévaló, mit nem zár kalickába a szó -,
mi mégis versvérrel borítjuk tele a Legszebbet:
azt, aminek fehérjéből nyílik millió ajtó;
a lehetőségfényes papírt: a lapot, mely őrzi
legsemmibb sóhajunk kilobbanó szelét,
az a beszédes kavarodású vihar tör ki
csak, mely igézte valaha saját csendjét...
Lehetne mégis ennél keresetlenebb, bűvölgőbb,
élesebb álomkibocsátás, mint maga az írás?
"Szikét" - harsogja fojtottan a véletlen sem ördög,
de nem is angyali világokból szóló entitás.
Egy ismeretlen hang, mely űz előre,
és felmetszi a bennünk élt hamvasság bőrét,
...akkor hullunk legelőször a földbe,
akkor tudjuk meg, milyen is volt az öröklét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése