Nekem minden napom egy szuperhold.
Véletlen sem visszfény: a teljesség nyersen pezsgő tánca.
Sugárt seprő éj arcába tarolt
az egyetlen dobogó égitest, mennykagylóba zárva.
Nem kell egyetlen est, melyen hatalmasnak látszik
fürkészéstől szeppent sziluettje.
El kell jutni fénytől ahhoz a simuló árnyig,
mi enyhet ad a perzselő sebre.
Mert Ő nem csak azt látja, mit láthat -
láttat, bepillant, rétegekbe ás.
Gondolhatatlan mélyeket áthat,
ez az egyetlen elvarázsolás.
Ma is nézem, mint minden áldott éjen,
és mégis kivételes a mai szürkület.
Igézet suhan át a megrendülésen:
most jobban gyógyítja, mi szilánkos űrt fürdet.
Könnyeket ma ne várj - szárítja sugár,
mégpedig a Hold roppant leplű udvara,
a titkai elől hiába futnál,
misztériumait tisztábban súgja ma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése