valaki most tisztán reszket
hallani hogy sír csend felett
valaki most őrül meg
valaki álmot sürget
valaki akihez tartozol
épp most mászik ki az arcodból
valaki megszűnik én-nek lenni
valaki rájön kit tud szeretni
valaki egybeolvad a világgal
valaki zsigerelve ki is szárnyal
valaki káprázik égiesen
lelke mégis fonnyadt földből lebben
valaki volt aki több mint puszta élet
de a létek hamvadnak mint papírszélek
valaki más lehet még talán egy igazabb valóban
ki egyes szám jegét törve egymáshoz térésbe lobban
minden létezik és a semmi is egészen
a mi szigete ölelő és személytelen
akár testek elsején a fonódó spirálkapcsok
úgy ér haza a mi univerzumába az én vagyok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése