Fenyőillatú álom

Fenyők fanyar illata szálldos szerte,

olvadó, koppanó, csobogó puha szó

mint cseppzuhatag, dermed elmerengve -

vanília-porhanyós béke fátylán

halkuló

az árny,

s márvány-

lelkekből

a hullongó hó

karácsony éke, szépe, bércfénye,

szebb, nemesebb, lelkesebb,

mint fáknak aggatott díszessége -

s kiknek arca titkon álom,
s felleg már,

ünnepfinom 
sugár száll

ölelő

alakjukra...
Megannyi angyal
földre jő, 
halkan gyújtva
érintések
múltszín kanócát,
ezüst az emlék...
arany a jövő...
színtelen jelenbe
 csengnek a csodák.