Két kimondott közt kong hangok ekhója.
Szinte és ténylegesen is hallod,
mintha nyíló száj volna - és dalolna
valami búsat,
és mégsem súghat
hallgatagabb
hangot;
Ő...
Felszín-süketítő
türelem-játszadozás
szobor-lénye - gúnynak vélve
először rázod,
majd, mit meglátott
a hirtelen,
a villanás
Benne...
A felismerés kelyhe színültig
s titkon azt üzeni - "hallasz?"-
mit is rejt, Ő, a némaság - akár méla vágy,
ahogy a körvonaltalan szónak
hatalmat rajzol a mondat,
minek hát felelni,
halott a válasz, él az igaz
hallgatás...
Nincs, nem is lehet más varázs,
mint felismerni a csönd liánját,
ahogy tekerést dobol a fára - és szavára,
a kevély kimondhatóra,
legbelül tudjuk, mit lopva
pillantunk, valósabb,
mint az elszálló:
a válasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése