Most az egyszer hadd halljam hangom
olyannak, mint eddig még senki más,
Most az egyszer ne úgy szárnyaljon
szavam, mint csak belül hallott írás;
Most az egyszer az éjlágy zongora váljék
nyüzsgő nyalábokból forrósodó dobszólóvá,
Most az egyszer legyen a napfény az árnyék,
Most az egyszer ne kérdezd, ha elindulok: "Hová?"
Most az egyszer ne mondd: "most az egyszer",
fürkésző szemek kioltják a jövő életét,
Bármi lehet, értő sejtelemmel
kiáltásod a végesség csontjait törje szét!
Így vagy úgy, ha élsz, a Győzelem megénekel
egy napon majd Téged is, csak tudd meg önmagad,
tükörképedben a sors, hiába vérzel el,
ha a van miért-dala füledhez nem tapad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése