A fájhajók messzire slisszannak közeledben,
búvár érintésed háláig hatol - lám, szállsz már,
arcod tüze nem is hullámozhatna szebben.
És lobbanóbb lettél a legelső dobbanásnál.
Nyeszlett neszek kongása már sosem kísért,
csöndem hárfájára rezeg hangod tiszta húrja.
Pangásból varázsolsz újra vérkeringést,
alvadt pillanatot csörgedeztet szárnyad súlya.
Cseppek, óceánok, mélyek s égjelek.
Mind-mind egyetlen helyre halad.
Nem álmok: a legkivételesebb
valóságok fiókája vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése