Elveszett egy szó: nem találom.
Még nem gyászolhatom,
bár károgó fátyolba burkolta
magát a kutatott,
és a 'hol vagy?'
érző tájak
puha némaságát sebző
visszhangja.
Nem temetem, még nem,
csak keresem...
Hová lett?...
...ősz hajszálaimban
talán egyszer
meglelem...
Mit tett, miért is tehetett
ilyet velem?
Keresem, de kinevet,
vagy boldog napozik,
tenger felett,
sóvárgásom ege alatt.
Miért haldokló minden pillanat?
Hová tűnt a szó, mi kiszállt
a létesülő kosarából?
Vagy jó helyen van ő épp ott,
ahol szép s igaz szó a távol?
Békében nyugszik immár a tudat,
nem vagy többé bennem...
csak a fecsegő vádol.
Csak a szótlan kutat,
majd visszavezet emléked
egy szebb szó felé
magától...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése