Van olyan kimondott, ami ott ér véget,
hol nem övezi csönd - nincs utána kavarodó.
Mögötte nem zubognak fel erős képek,
érzésekbe nem tolul az olykor túl lelkes szó.
Van olyan vég, amit nem kísér
mélységet bolygató álomzene.
Van olyan szem, mely már nem ígér,
olyat sem, mit létével ígérhetne.
Van, mi nem mutat túl önmagán, csak van,
mint olvadástól ódzkodó jégtábla.
Tükrében meglátom néha önmagam -
egy folyékonyabb pillantásra várva...
Ha már nem vágynék túljutót, akkor kell
majd a semmibe tűnnöm, és észrevétlen.
Büszkén táncolok a legszebb sebekkel -
nem életrevaló az, ki érzéketlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése