Akár ott leszel, akár nem,
én akkor is elmegyek oda,
lehető legmesszebb tőlem,
ha leszel is, vagy csak a soha
szavát követed babona-halkan,
én hazatérek úgyis magamban.
Tünékeny fénycsomóit az éjnek
nem veled bogozom majd ki,
ha ott és akkor velem nem leszel,
- csillagot könnyű mondani -
ígéretek fénylő posványán túl,
létezésem nélküled nem árvul.
Talmi ragyogásod sem csábít,
segédkezet nyújthatnál bár,
de nem hordom terhed hátamon,
a hit emelőbb a rabságnál;
sokkal sugarasabb, és sokkal mélyebb -
a leghosszabb láncok is csenevészek.
Ha jössz, fogadom, méltó szemmel fogadlak,
elegyítem magam tanításoddal,
s átlényegülök általad, de maradok,
ki lehetnék, és sosem bukik sóhaj,
ha kínoznál, vagy ha cserben hagyva
egyes-egyedül mennék a fagyba,
amit te teremtettél, de az csakis én vagyok,
ki felolvaszthatja, kiben meleggé bővül,
szépülve, nemesülve, én vagyok, ki ott leszek,
és akkor, amikor ideje lesz, nem röpül
külső út-kétség már belső kavalkádomba -
ott leszek életemben, lehetsz bár mostoha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése