2026. február 3., kedd

Szarkasztikus írás a szarkazmusról

Még hogy az éltompításnak is van határa!

A kés hegyét egy fújtató orrhoz miért ne hasonlítanánk?

Sebaj, ha túl közel érezzük, legfeljebb

megnevettetünk egy-egy alvilági figurát;

ha nem tör fel belőle a lelkiismeret vicces vulkánja,

hát majd darabjaink fogják,

cuppogósan, szinte cincogva körbekacagni

azt a gondolkodó szervet énség vizén lehorgonyzó homlokot,

alatta azt a szivárgó, öblös pofát.

Ha megpofoznak, az a mancs bizony arcszagú lesz,

Bezárnak vagy kiraknak igazságtalan?  

A meglódult idő vagy éppen tér

ugyanúgy keretünkbe tesz;

Ha uralkodnak rajtunk – legfeljebb szatírákat írunk,

Ha nincs helyünk sehol e Földön –

abból is csiholunk kihunytnak hitt kis gúnyt.

Győzelem és veszteség, alázó és alázott –

torzonborz, szinte szánnivaló paradigmaplüssök,

Széleskörben elismertség ér valamit?

Nívós körben elismertség ér valamit?

A tapsra szükség van vagy csak a valakiség lüktetése nyugtat?

A tömeg már nem kell?

Hát lebirkázni maga is birkadolog?

A tömeg miért nem lehet a vérpezsdítő

nézőpontok prizmáján feltűnő, minőségi sokaság?

 

 

Amott – persze messze –

Szarkazmusföldén nincs csalódás,

idegen a személyes, az eseti,

a szomorkodás, a rácsodálkozás,

a dühösség,

a „kikérem magamnak!” ,

vagy az „ezt látnod kell, le ne maradj!”

 

Micsoda bohózat, végtére is mindenki

magáról, sőt, magával beszél!

(A felkiáltójel lázba hoz, mert nem tompít…)

Majd ha véget ért a zűrzavar,

és megérett az anarchia-meggy, majd akkor szóljatok, 

Vermemben is jól mulatok, 

Amíg meg nem komolyodtok, addig nevetek, 

statikus státusz-moszatok.

 

A körbelengő réteget van, ahol aurának,

sokkal komolyabb körökben, ahol már fontosság van,

azaz cerebritás, (az ott egy "r" betű)

már természetszerűen hatásos

karizmának hívják,

de ez inkább egy mérhetetlenül működő,

azaz igaz fémdoboz:

valaki az első szóra leveti, és megolvad,

valakinek moccanatlan páncél,

valaki titkolt résein át lövi nyilait, majd visszazár,

mint előrefájdító él, mint tüskeszirmú rózsa,

 

és van a szarkaszta, aki el nem kalandozik cél nélkül,

de ha a Szószerintiségek Trónjáról hívják, szólongatják,

nem érdeke – nem érdekli,

hogy szerepel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése