2016. július 14., csütörtök

Színregék IV. - Zöld, türkiz, ciklámen

Az oxigén, mikor testet öltött, lettek a fák. Nem volt nehéz vajúdás, hiszen öröktől fogva létezniük kellett, hogy az élőlényekkel való harmóniát megelőlegezzék, még jóval az ember előtt. 
Reszkettek bizony ezek a szilaj ősök lomb nélkül, így két évszakon át a kék kecsességéből és a sárga nevetéséből egy új szín jött létre.
Voltak azonban olyan fák is, kik az örökzöld sorsot választották.
Hogy ne szakaszthassa le csak úgy bárki állandóságuk elixírjét, mely a zöld mindenhatóságában nyilvánult meg, szúrós tűleveleket növesztettek.
S miként az lenni szokott, amilyen sebeket tudnak okozni, olyan sebezhetők is egyúttal.
Velük párhuzamban nyílt szeme világra a növények smaragd szárának.
A kaktusz és a rózsa őrzi kicsiben, ám nem kisebb fenséggel a fenyvesek rejtélyes lélektanát.
Ő tehát a Zöld, az ébredés, mégis a nyugalom jelképe 

Különös kevercse az illuzionáris kékkel elegyedő zöldnek a türkiz szín.
A madarak, s bizonyos madárutánzó gépek lelkei látják ilyennek a kozmoszt kozmetikázó tengert, minek tükrében felsejlik a végtelenített gondolatok érzésekké csorduló csepphada. A tenger. Maga a türkizség esszenciája.
Szépségét olykor ékkövekbe is oltja, hogy hűsítse a perzselő valóság rút tűsugarait.
Számtalan medálon tükröződött már a türkiz mosolya, és ez így van jól. 

Evezzünk kevésbé hűvös vizekre...
A rózsaszín lágyságából létesült a kissé konokabb ciklámen. 
Gyakran civakodik eredetével, de mindig rá kell eszmélnie: a rész nem vitatkozhat az egésszel... 
A természet gyermeki formálhatósága Ő, a ciklámen.
Zabolátlan, néhol puhánynak is nevezi a világosabb rózsaszínt, de mindig visszatér hozzá.
Zordság ellensúlyozása, hamvas első szavak egyike, de önmagában is van értelme.
Nem csupán lázad a világ színtelensége ellen: saját lényege van. Finomságot vinni a bárdolatlanba.
Virágokba előszeretettel oltja magát, és méltóságát még fonnyadt sziromlétében sem veszíti el.
A ciklámen a vadabb rózsaszín, de az örök pajkos változata is. És mindig kételkedik.
Leginkább a bizalmatlanságban.

A Titkos Tanács pedig?
Minden színt magában hordoz.
Ha egy nap felfedi magát, megszülethet az első Ember... 
De az még odébb van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése