Az éjszaka églombba rejtőző rügyei,
ahogy a csillagok szavában élnek tovább,
külső a belsőre, belső a végtelenre
úgy von újabb és újabb lenyomat-csodát.
Pecsét és sors akképpen szövögeti egymást,
akár jelölő és jelölet barát-kapocsa.
Ha ölelkeznek, még elcsípheted a percet,
mikor egy ősi szó új színét ragyogja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése