Lám, mind felnövünk egyszer,
a nagy kérdések is pogácsagyúrásba tömörülnek,
kérdőjeleket gyúrunk bele a tésztába,
majd megízleljük saját elménket.
Lám, a gyülemlő, nyers energiák
immár nemesebb anyagba áramolnak,
tudjuk, mit hoz a holnap,
nem léha-néha gondolunk bele abba,
mi az eljövő ajándéka:
a nap.
A mindennapi mindenkit betemet.
Felnyúlunk e szükségszerű hant alól,
de rájövünk: ez túl éretlen,
így hát tovább szunnyadunk
a még megvalósulható szabad ege alatti
világ mélyén: a konvenciók földjében.
Lám, mind gyermetegek maradtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése