1, Az első visszhang
Nem kaptam egyszer sem gáncsot,
nincs lábnyom múltam reménylő lelkiségén.
Nem értek sohasem csapások,
nem voltam véletlen sem eltaposva én.
2, A megtörés
Ugyanott, ugyanazok gúnyhangjaival -
egyszerre a Tovatűnt szétkarcolt tükrében
megremeg tartásom, és azonnal kihal,
bár a sebhadsereg, úgy hittem, elhullt régen.
3, A ráébredés
Mint csatornafedél, födtem megtörtségem,
mi pofont kaptam, magamban mélyen elnyomtam.
És lám, most már rázkódó párnák az éjben
cseppenként csupaszítják énemet a porban.
4, A megoldó képlet
Hiába válik örök törékennyé a gáncsokat kapó,
és száz lábnyom,a múlt egykor ígéretes selymén,
konghat ezer villám, zárulhat robajjal millió ajtó;
a Haladás cipőkopogása az én zeném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése