Variációk az arc esszenciáira I. - Ajkak és orr

Nem mindegy, hogy valaki azért kedves, mert küszködésből csiszolt bátorság-ékköve a jóság, vagy mert egyszerűen nem mer nem az lenni.

[A mosoly nem az, mikor az ajak fél nem repülni,

felnőttmázba rögzült, illemdohos percben,

mennyi élet zuhan le mégis abba a gödörbe!

S a csupán túlélő-lét mily' szeretetlen!]

{Az igazi vígajkú hős nagyság. Túllépett rég

apró göröngyök roppant lehúzásán,

ő maga csak emel, ezt tükrözi vissza lénye,

megpillanthatod magad angyalszárnyán}

Nem az az igazi szaglás, mikor millió illatot tudsz megkülönböztetni és megnevezni, hanem amikor mindenben az Ő illatát érzed.

[Habzsolom a világ szimatcsíkjait,

illat és élmény egymást szövögeti,

ebben a kábult érzékrengetegben

finom felfogásom köd sosem lepi]

{Ha átölel az Igazi, a sokaság egy-szaga

többé már egy hangyaprüszkölésnyit sem fontos.

Itthagyott illata világokat bont ki belőlem,

lelke aromája mindent patyolatra mos}