Titokfoszlányok ekhói

A felhőmmel megint kinevettük a másikat.

Körforgó ekhók játéka ez az egész utazás.

Egy ablak itt, amit csupán az egyik kéz nyithat,

másik ablak ott, mit nyithat csak az a messzi más.

*

Kik még világra sem születtek,

azoknak visszhangjai lennénk mi talán?

Milyen irányokba ügetnek,

kik szólnak tudatbőrbe bújt bábok hangján?

*

Miért epedjük selymező esését,

halk bukó fodrát az elhallgatónak?

Nincsen más körökön átívelő lét,

mint a végtelen-álcájú holnap?

*

Zargatott zaja a felszínező nyaggatásnak.

Mélyekre vágytam légzésem minden percében.

És csak akkor, amikor kérdőjel lett a Másnap,

lett a csevejvilág a mély értelmű éden.

*

Már tudom is, mi lesz a következő téma.

Már tudom, hogy mit fogok akkor érezni.

De a pillanatok kanyargásából néha - 

ha hagynánk-, a sosem sejthető lépne ki.
*
Még az utolsónak gondolt pondró is küzd.
Kiragyog az élni akarás teljes palettája.
Élőlények példáját mellkasodra tűzd,
oda, hol egyetlen dobbanásnak sincs többé árnya.