A tél fanyar csókja

Midőn a tél fanyar csókja

Rádermed a teliholdra

Hűvösség szirmai

Szállanak az égboltra.

S a létet betakaró

Halkan habzó hó
Egy helyre csöppen,
Hol él a nem látható.

Fagyott kelyheken
Didereg a jelen,
Majdan szikrákat szór
Reá a végtelen.

S a havas tájra

Csipkék árnya

Vetül csendben,

Fel-felszállva.

Fellegek fáznak,

Így egyszerre válnak

Millió csillagokká -

Amivé vágynak.

Könnyeit a hónak

Felisszák a holdak.

Ám egyetlen csöppjét

Megőrzi a holnap.

2009. november