Hasonlovak

Ki ne kapta volna már meg jelzők

legtrancsírozóbb egyikét, ami szégyenfolt

tehenét fejte, cinegekék égből

sárgult földekre zuhanva?

Ki ne nézte volna hasonlót

magánál kiválóbbnak, miközben 

lelki világát ezer nyüzsgő

tövisbogár uralta? 

Önképének negatívját

ki ne látta volna soha

az elkattanó pillanatba tapadt,

porba kócolt kacatnak?

Szétreppenő lapszilánkok között

ki ne érezte volna magát

úgy, ki senki csak?

Ki ne hitte volna - ha csupán egy 
percre is - belesüpped örökre

a hitványba?

Mint hempergőző malacon

a legyek, vagy szúnyogban

rejtező sebek - kinek belső falán

nincsen rovátka?

Mentolos hajnalok leheletét

szippantsd hát tüdődbe,

ne hagyd, hogy sziréneper
 pirosa csábítson - 
teret hangoddal Te töltsd be!

S ha a sors úgy hozta, 

hogy szilajnak születtél:

(akkor is, ha szekerek borongnak)

élet jegén el ne botolj -

inkább porban, de ügessél,

s leleted törötten is nyomot hagy.