Viola vatta, szendergőzt fúvó éjpehely
ablakomra dérfehér angyalokat lehelj,
mollsugár habszín zenéjeként
kottázd le nekem az édenfényt,
sütkérező emlékek játékát
cikázó csóva alakjában vésd át
az örök törekvők jövőjébe,
kik rászikráznak a Föld gömbjére,
hogy a frisset megéljék, majd őrizzék,
mint kisded, kinek körvonala sincs még
szitálja csendjébe az újat, az üdén havazót,
csengő ködből ringjanak másvilági bájú altatók -
lila szellő hűvösével takard be álmomat,
hogy tintám éjét fogadja hajnali bársonylap,
s pirkadatok almahúsát csorgassa a kikelet,
hol korszakszövő hidak zsenge lángokat lehelnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése